A koppenhágai klímakonferencia után

2009. december 29., kedd
Barroso elnök pozitív lépésnek, de az Európai Unió számára nem elég ambiciózusnak nevezte az egyezményt.

Az Európai Bizottság elnöke, José Manuel Barroso csalódottságának adott hangot a koppenhágai klímakonferencia kimenetelével kapcsolatban. A 11 órán át tartó tárgyaláson kicsikart egyezmény szerinte „messze alulmúlta” az Európai Unió (EU) várakozásait.

A konferencia eredménye egy nem egészen három oldalas dokumentum. A szövegből hiányoznak az EU által alapvetőnek ítélt vállalások, úgymint az üvegházhatású gázok kibocsátás-csökkentésének közös célszámai. A dokumentum nemhogy nem szab meg 2010-es határidőt arra, hogy az országok szerződést hozzanak tető alá, de még csak egy jogilag kötelező erejű megállapodás megkötésének szükségességét sem említi.

Még ezt is nehezen sikerült azonban elérni. Az idő előrehaladtával úgy tűnt, hogy a tárgyalások holtpontra jutottak: az iparosodott és a fejlődő országok nem tudtak megegyezni, miképpen biztosítsák, hogy a gyorsan fejlődő nemzetek kibocsátás-csökkentésre irányuló kötelezettségvállalásokat tegyenek.

A konferencia elvileg december 18-án, pénteken ért volna véget. A világ vezetőinek azonban még el kellett dönteniük: elfogadják-e a megállapodást vagy pedig üres kézzel mennek haza. Az egész éjszaka tartó heves vitát követően a résztvevők szombaton úgy döntöttek: „tudomásul veszik” az egyezményt.

„Nem titkolom csalódottságomat” – nyilatkozta Barroso elnök. „A dokumentum hordereje a vártnál sokkal szerényebb.” Ugyanakkor, mint mondta „még mindig jobb ez az egyezmény, mint a teljes kudarc”.

A dokumentum említést tesz arról, hogy az üvegházhatást okozó gázokat „olyan mértékben” kell csökkenteni, hogy a globális felmelegedés ne érje el a 2°C-ot. Ez az a határérték, amely fölött a szakértők szerint az éghajlatváltozás ellenőrizhetetlenné válhat. Az egyezmény a fejlett országokat jelentős és mérhető emisszió-csökkentésre kéri fel. A fejlődő országoknak el kellene kezdeniük csökkenteni a kibocsátásukat, amiről kétévente jelentésben kellene beszámolniuk. A jelentések nemzetközi konzultációk és elemzések tárgyai lesznek.

Az egyes országok maguk döntik el azt, milyen messze mennek az éghajlat-változási küzdelemben. A megállapodás szerint a megtett lépések felülvizsgálatára 2015-ben kell sor kerülnie, az országoknak azonban célszámaikat 2010 január 31-ig kell rögzíteniük.

A konferencián nem született átfogó megegyezés az erdőket megóvó országok kárpótlásáról sem: pedig az erdők szerepe az éghajlatváltozás elleni küzdelemben alapvető fontosságú. A konferencia talán legkonkrétabb eredménye a fejlett országok arra irányuló megállapodása volt, hogy támogatni fogják a tiszta energiát népszerűsítő, illetve a szárazságot, a tengerszintek emelkedését és a klímaváltozás egyéb hatásait enyhítő projekteket a szegény országokban. E projektek finanszírozásra az elkövetkező 3 évben 30 milliárd dollárt (azaz 21 milliárd eurót), és 2020-ig 100 milliárd dollárt (azaz 70 milliárd eurót) szánnak. Az EU a 21 milliárd euróból 7,2 milliárd eurót gyorsfinanszírozásra kíván fordítani. A pénzösszeg a remények szerint különféle (köz- és magán-) forrásokból fog összegyűlni.

Források

• Koppenhága után. Európai Bizottság, 2009. december 21. (Elérés: 2009. december 29.)